személyeknek szól.
Munkabalesetek
Munkabaleset fogalma
A munkabaleset a Munka Törvénykönyve alapján olyan baleset, amely a munkavállalót a munkavégzés során vagy azzal összefüggésben éri, annak helyétől és időpontjától, valamint a munkavállaló (sérült) közrehatásának mértékétől függetlenül. Munkabaleset a munkavégzéshez kapcsolódó közlekedés, szállítás, üzemi étkeztetés során elszenvedett baleset is; nem minősül munkabalesetnek viszont a lakásról a munkahelyre, illetve a munkahelyről a lakásra menet közben bekövetkezett baleset. (Kivétel, ha a munkáltató által biztosított járművel történt a baleset.)
Az üzemi baleset társadalombiztosítási fogalom, a munkabaleseteken túl üzemi balesetnek számít az a baleset is, ami a munkavállalót a munkába vagy onnan lakására (szállására) menet közben éri. A foglalkozási betegségek is üzemi balesetnek számítanak. Nem számít viszont üzemi balesetnek az a munkabaleset, amely kizárólag a sérült ittassága miatt, engedély nélkül végzett munka során vagy szándékos sérülésokozás miatt következett be (Ebtv 53.§(1)). A baleset üzemiségének elbírálása a társadalombiztosítási (kifizetőhely) szerv hatáskörébe tartozik.
A munkáltatónak a munkavédelmi törvény előírásai szerint minden balesetet ki kell vizsgálni. Amennyiben a munkáltató a bekövetkezett balesetet nem ismeri el munkabalesetként, úgy köteles erről értesíteni a sérültet (halál esetén a hozzátartozót), közölve a jogorvoslati jogosultságot is (illetékes munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőség).
A munkáltató a munkavállalónak munkaviszonyával összefüggésben okozott kárért vétlenségére tekintet nélkül, teljes mértékben felel. Hasonló képen felel a munkáltató a munkavállaló munkahelyre bevitt tárgyaiban, dolgaiban bekövetkezett károkért is.
Az iskola és a felsőoktatási intézmény felelőssége is ily módon kerül megállapításra, ha az iskolai tanulót és a felsőoktatási intézmény hallgatóját a tanulmányokkal összefüggésben vagy a gyakorlati oktatásban baleset éri.
A munkáltató csak akkor mentesülhet a kártérítési kötelezettség alól, ha bizonyítani tudja, hogy a baleset elháríthatatlan külső ok következménye volt, vagy maga a dolgozó okozta a kárt kizárólagosan és elháríthatatlanul. A gyakorlatban kármegosztást alkalmaznak abban az esetben, ha a kár részben a munkavállaló magatartása miatt keletkezett.
Kártérítési eljárás
Munkabaleset, ill. üzemi baleset után a munkavállaló a munkaképesség csökkenés mértékétől függően különböző társadalombiztosítási szolgáltatásokra jogosult (baleseti táppénz, baleseti járadék, rokkantnyugdíj, ingyenes gyógyszerek).
A munkáltató azonban köteles megtéríteni a sérültnek a társadalombiztosítási szolgáltatásokkal nem fedezett vagyoni és nem vagyoni kárát.
A kártérítési eljárást célszerű minden esetben egy peren kívüli egyeztetési eljárással (egyezségi ajánlattal) kezdeni, melynek célja, hogy a munkáltatóval vagy annak felelősségbiztosítójával (ha van a munkáltatónak felelősségbiztosítása munkabalesetekből származó kár megtérítésére) rövid időn belül peren kívüli egyezség szülessen.
Abban az esetben, ha nem születik peren kívüli egyezség, akkor a károkat polgári peres kártérítési eljárás keretében lehet érvényesíteni.
A polgári peres eljárás megindításakor (keresetlevél benyújtása) a felperesnek nem kell előre leróni a peres eljárás illetékét (kártérítési követelés 6 %-a). Azonban pervesztesség esetén a pervesztesség arányának megfelelően az illetéket és a perköltséget is meg kell fizetni.
Munkabaleseteknél az elévülési idő az általános öt évtől eltérően három év, vagyis a kártérítési igényeket három évig lehet érvényesíteni.
Vagyoni és nem vagyoni károk
A károk polgári jogi értelemben vagyoni és nem vagyoni károkra oszthatók fel.
A károsult munkavállaló vagyoni kára a következő tényezőkből állhat:
- Felmerült kár (ruhakár, stb.)
- Indokolt kiadás (gyógykezelési költségek, ill. a betegség alatti többletkiadások, hozzátartozók látogatási költségei, gyógyszerek, ápolási költségek (akkor is, ha ezért a hozzátartozó nem kér semmit), az otthon tartózkodással kapcsolatos lakás rezsi költségnövekedés, temetési kiadások, kiskorú felnevelési költségei, stb.)
- Elmaradt haszon (a beteg, a beteget ápoló hozzátartozók keresetkiesése, stb.)
Nem vagyoni kártérítés, melyet erkölcsi kárnak is neveznek a személyiséghez fűződő jogok megsértése esetén jár (élethez, testi épséghez, egészséghez fűződő jog). A nem vagyoni kár leggyakoribb megjelenési formája a fájdalom, lelki szenvedés, hozzátartozó elvesztése, testi épség megsértése és az egészség elvesztése által kiváltott sérelem.
Kár kiszámításához szükséges dokumentumok
A kártérítési eljárások sikeres véghez viteléhez szükséges, hogy a károsultak minél több számlát, igazolást összegyűjtsenek a kifizetett összegekről, a kártérítési igények csak így igazolhatóak egyértelműen.
A személyi sérüléssel járó közlekedési baleseteknél a kártérítési követelés pontos meghatározása (nem vagyoni kár, jövőbeli várható jövőbeli keresetkiesés, ápolási, gyógykezelési költségek, stb.) csak a teljes orvosi dokumentáció ismeretében lehetséges.
Kártérítés mértéke és módja
Miután a kár jogi értelemben vagyoni és nem vagyoni lehet, a kártérítésnek is két fajtája létezik: vagyoni és nem vagyoni kártérítés.
A vagyoni kártérítés általában pénzben történik, mely lehet egyösszegű vagy járadék, vagy a kettő kombinációja. A károsult beteg egy összegben általában a már elszenvedett károkat követelheti, a jövőbeli károk (jövőbeli keresetkiesés, kezelési, ápolási, tartási költségek, stb.) kompenzálása általában járadék formájában történik. A kártérítést fizető munkáltatóval/biztosítóval azonban általában meg lehet állapodni a jövőben fizetendő járadékok előre egy összegben való megváltásában.
A nem vagyoni kártérítés terén az összegszerűség tekintetében mára már kialakult egy viszonylag egységesnek nevezhető bírói gyakorlat. A bíróságok a kár összegszerűségének megállapításakor általában figyelembe veszik a sérülés nagyságát, maradandó voltát, halálesetkor a halott életkorát, a hozzátartozói kapcsolat szorosságát.
Halálesetnél a közeli hozzátartozóknak fejenként járó nem vagyoni kártérítés mértéke 2-5 millió Ft között van. Ennél legmagasabb összegű kártérítést a hazai bírói gyakorlat a rokkantságot okozó balesetek esetén ítél meg. Kisebb rokkantság esetén (pl. egy végtag elvesztése) 6-7 millió Ft összegű nem vagyoni kártérítés mondható általánosan elfogadottnak, teljes rokkantság esetén (pl. teljes bénulás) ez jelenleg már 10-15 millió Ft körül mozog.
Az oldal tartalmát összeállította: Dr. jur. Dr. med. Hantos Ádám ügyvéd
